Bencsik János, a város polgármestere, országgyűlési képviselő a kapott válasz, és a tényleges kormányzati intézkedések ellentmondásossága alapján azt vélelmezi, hogy a kormány a nyilvánosság kizárása mellett kívánja külföldi kézbe adni a nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt fontosságú ivóvíz-szolgáltatást.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt vezérigazgatójának címzett igénybejelentő megkeresésre, 2008. július 8.-án Somkuti István, a társasági portfolióért felelős vezérigazgató-helyettes válaszolt: „Tájékoztatom, hogy az állami tulajdonra vonatkozó vagyonkezelési stratégia az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. Törvénnyel összhangban jelenleg kidolgozás alatt van. A stratégia elkészítéséig szíves türelmüket kérjük.” Néhány nappal később Kamarás Zoltán, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. ügyvezető igazgatója keresett telefonon, mely beszélgetés során arról biztosított, hogy nyári szabadságát követően, augusztus közepén személyesen ad tájékoztatást az MNV Zrt. által tervezett lépésekről. A találkozóra mind a mai napig nem került sor. Ezzel szemben viszont kapott egy meghívót az önkormányzat – mint kisebbségi tulajdonos – az Északdunántúli Vízmű Zrt augusztus 14.-re összehívandó tulajdonosi közgyűlésére, ahol a társaság átalakításáról kívántak döntést hozni. Miután a rendkívüli közgyűlés összehívásával a vízmű igazgatósága nem értett egyet, az MNV Zrt. levélben kereste meg önkormányzatunkat: „…kérjük, hogy Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata, mint az ÉDV Zrt. 8,26 százalékos részesedésével rendelkező részvényese járuljon hozzá, hogy a Társaság közgyűlését szabályszerű összehívás hiányában is megtarthassuk a kijelölt időpontban. A közgyűlésen javasoljuk az alábbi napirendi pontok megtárgyalását, és a határozatok meghozatalát: Az ÉDV Zrt. állami tulajdonban lévő részvényeinek apportálása a DRV Zrt-be, az ÉDV Zrt alapszabályának minden pontra kiterjedő módosítása…” A levél aláírója ugyanaz a Somkuti István vezérigazgató-helyettes volt, aki két héttel korábban még azt írta, hogy a vagyonkezelési stratégia kidolgozás alatt van. Mindenesetre példaértékű gyorsasággal született meg az új stratégia, csak annak tartalmáról elfelejtették tájékoztatni önkormányzatunkat. Még a társasági közgyűlés meghívójához sem mellékeltek előterjesztéseket. – mondta Bencsik János. A rendkívüli közgyűlés összehívásával Tatabánya városa sem értett egyet, miután a tervezett napirendi pontokhoz előterjesztéseket nem mellékelt az MNV Zrt. Ekkor viszont már kezünkben volt az MNV Zrt Társaságokért Felelős Ügyvezető Igazgatóságának II. 40 583/0/2008. számú ügyirata – folytatta a polgármester-képviselő –, mely a Munka Törvénykönyve 21. §. (2) bekezdésére való hivatkozással, vélelmezhetően a munkavállalók irányában meglévő törvényi kötelezettségeinek kívánt megfelelni: „A Miniszterelnök úr olyan program kidolgozását kezdeményezte, amelynek célja, hogy valamennyi magyar ember számára esélyt teremtsen arra, hogy tulajdonos lehessen. Ez a program lehetővé teszi, hogy állami tulajdonú cégekben, pár ezer forint induló befizetéssel, akár százezer forint értékű tulajdont vásárolhassanak az emberek…E tájékoztató azon a tényen alapul, hogy döntés születetett az állami tulajdonú regionális vízmű zártkörűen működő részvénytársaságok Új Tulajdonosi Programba kerüléséről…A tőzsdei bevezetésre a vállalkozások alkalmassá tételét meg kell teremteni, ami a jelenlegi működési-szervezeti struktúra átalakítását igényli. A jelenlegi öt kizárólagos, vagy többségi állami tulajdonban lévő regionális vízmű társaság földrajzi-területi és működési integrációja révén a közeljövőben kettő tőzsdei bevezetésre alkalmas vízmű társaság kialakítására kerül sor.”
A fentiekből világosan látszik, hogy az MNV Zrt. az önkormányzatok megkeresésével érdemben nem foglalkozott, ezzel szemben mindent megtett annak érdekében, hogy a még közösségi tulajdonban lévő regionális vízművek tőzsdei bevezetését, s az azzal együtt járó privatizáció előkészítését a nyári időszakban véghez vigye. Mindamellett, hogy a nemzeti vagyonnal való gazdálkodás stratégiájának ilyen módszerekkel történő kialakítása és érvényesítése a törvényesség határait súrolja és időnként át is lépi azt, figyelmen kívül hagyja azt is, hogy az egészséges ivóvíz biztosíthatósága a világ más országaiban nemzetbiztonsági kérdésként fogalmazódik meg. Talán a mostani események rávilágítanak arra is, hogy egy esztendővel ezelőtt a „hatvankettek” néven fellépő értelmiségi platform miért is kardoskodott a nemzeti vagyonról szóló törvény elfogadása ellen. Leginkább azért, mert még korábban az Országgyűlés ellenőrzési hatáskörébe tartozott a nemzeti vagyon hasznosulása, most viszont kis túlzással egy ember, a miniszterelnök, s az általa megbízottak döntenek a közösségi javak sorsáról – fogalmazott Bencsik János.